“Aki csak belekóstol a műfajba, azonnal rajongóvá válik”

Novák Péter elkötelezett szerelmese a Szegedi Szabadtéri Játékoknak, pár évente visszatér a csillagtetős színházba, amely szerinte a Salzburgi Ünnepi Játékokkal ér fel, és bízik benne, hogy ezt Európa színházszerető közönsége is észreveszi lassan. 

“Számomra Szeged a világ közepe - mondja a városról és a Dóm térről. - Meghatározó és misztikus helyszíne az elmúlt 45 évemnek. A születésemtől kezdve valami mindig ideköt. Kezdetben a 70-es, 80-as évek nagy néptáncfesztiváljai, a szüleim révén. Aztán időről időre olyan mestereimnek köszönhetően is visszatértem, mint Zsuráfszky Zoltán.”

A Kossuth-díjas koreográfus kérte fel az idei szegedi szereplésre is. Zsuráfszky és csapata, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes viszi színre a Dóm tér színpadán a Drakula utolsó táncát, melyben Novák a Bábjátékos szerepét alakítja július 8-án és 9-én, többek közt Keresztes Ildikó partnereként. 

“Legjobb példa a két gyerekem, akik most 8 és 5 évesek: ők már nem tudják elképzelni máshogy a nyarat, csak úgy, ha Szegedet is útba ejtjük. Legalább megnézni valamit, legalább ott lenni… Különleges a fesztivál miliője és maga a város is.”

Amikor a néptánc létjogosultságáról kérdeztük, és arról félti-e a műfajt attól, hogy a modern kor már gyakran lenézi, egyáltalán nem volt borúlátó. Elmondta: az utóbbi években, a Fölszállot a páva műsor kapcsán azt tapasztalta, a néptánc és a népzene igenis eladható és működőképes. Szerinte ennek az a legfőbb titka, hogy saját kulturális gyökereink, saját identitásunk rejlik ebben a műfajban, amely évszázadokon és több nemzetiségen keresztül vált homogén erővé. 

“Mindenki, aki csak egyszer belekóstol ebbe a műfajba, az azonnal a rajongójává válik. Olyan eszközökkel machinál, annyira az érzelmekre hat, annyira a szívvel gondolkodik… Annyira látványos és lenyűgöző akár a sok ember együttmozgása, akár egy szóló vagy egy megszólaló dallamvilág. A saját példám a legjobb erre: én a folkzene miatt kezdtem el rock n rollal foglalkozni, mert megéreztem a popzenei slágerekben és a népzenében rejlő dallamvilág azonosságait. Jó érzés a saját identitásunkat ilyen békés, büszke módon megfogalmazni, nem pedig nagy lózungokkal.”