Vikidál és Tóth Attila: A nyomorultak rockerjei

28 évvel az első szegedi előadás után visszatér a Szabadtérire A nyomorultak című musical. 1987-ben Vikidál Gyula legendás Jean Valjeanná lett ezen a színpadon, idén nyáron pedig a Püspök szerepében látható.

A rendező, Szirtes Tamás a sajtótájékoztatón azt mondta: Vikidál nélkül nem lehet megrendezni A nyomorultakat. Ad-e tanácsot utódjának? Milyen a viszonya jelenlegi szerepével? Tóth Attila küzd-e Vikidál legendájával? Ezekre is kerestük a választ, amikor Vikidál Gyulával és Tóth Attilával beszélgettünk.

Vikidál Gyula: Megdobbant a szívem, amikor megtudtam, hogy a Szegedi Szabadtéri és a Madách Színház színre viszi ezt a csodálatos művet. Minden hangját ismerem, a szegedi és a további vígszínházi előadások hozták meg számomra a művészi elismerést, az életem része Jean Valjean. Persze, ki látott már 67 éves Rómeót? Főszereplő ma már nem lehetek, de úgy gondoltam, most először jelentkezem a meghallgatásra, hiszen a püspök szerintem éppen én vagyok. A püspök kisebb, de nagyon fontos szereplője a darabnak, meglátja Valjean-ban a jót és tettével megváltoztatja Valjean egész életét. Nagyon boldog voltam, amikor Szirtes Tamás behívott az irodájába és elmondta, hogy ő is szeretne engem püspökként látni a darabban. Ráadásul még a Szegedi Szabadtérire is visszatérhetek, ez hatalmas ajándék.

Tóth Attila: Nekem A nyomorultak az álom-darab, Jean Valjean pedig az álom-szerep. Kecskeméten Javert-t játszottam, de mindig Valjeanra vágytam, mert sokkal jobban érdekelt az ő lélektana. Az emberé, akit a körülmények bűnözővé tesznek, sok-sok börtönév szinte állattá, majd a püspökkel szemben elkövetett bűncselekménye után éppen a püspöktől kap olyan impulzust, ami újra emberré, érző lélekké teszi. Ezt a személyiségfejlődést megjeleníteni a színpadon komoly kihívás nekem, hiszen egyelőre nem mondhatom magam tapasztalt színházi embernek, de az, hogy a rendező rám bízta a szerepet, erőt ad, és remélem, nem okozok majd csalódást senkinek.

Jean Valjean egykori és mostani megformálója közt sok a hasonlóság, mindketten rockzenészként indultak, és egy idő után mindkettőjük életének fontos része lett a színház is. A Szabadtérin is visszatérő szereplők mindketten: Tóth Attila a Társulatos István a királlyal debütált a hatalmas színpadon, de Szegeden sokszor lép fel zenekarával, a Pokolgéppel is. Adódik a kérdés, hogy A nyomorultak mostani produkciójában milyen hatással vannak egymásra.

Vikidál Gyula: Én nem szeretnék senkinek tanácsot adni, azért, mert nem lehet. Mindenkinek magának kell megtalálni a saját valjean-i lelkét, és biztos, hogy Szirtes Tamás instrukciói sokat segítenek majd Attilának is. Egyébként minden adottsága meg van hozzá, tiszta lelkű, jó ember, és fantasztikusan szép, erős hangja van, amely Szegeden is megtölti majd a hatalmas nézőteret.

Tóth Attila: Én viszont nagyon szeretnék tanácsokat Gyulától. A különböző jelenetekben én általában a saját életemből próbálok olyan érzéseket felidézni – és ezzel együtt olyan történeteket –, amelyek segítenek a szerep megformálásában. És nagyon jó lenne tudni, hogy Gyula milyen eszközöket használt. Vikidál Gyula egyébként nekem pont az a rock-ikon, aki miatt ezt a hivatást választottam. Tizenévesen rajongója voltam a P.Mobilnak, Dinamitnak, P. Boxnak, majd az István a király Koppányaként ő vitt közelebb a zenés színházhoz is. Persze, láttam videón Valjean szerepében is, és tudom, hogy Magyarországon minden Valjeant hozzá hasonlítanak, úgyhogy a léc elég magasan van.

2015. május 29.